Történetünk

A 20. század elejére Dorog város sokirányú fejlődésének lehetőségét a szénbányászat megjelenése jelenti. A fokozatosan stabilizálódó gazdasági háttér megindítja a népességnövekedésnek, az urbanizálódásnak, az infrastrukturális beruházásoknak, a helyi kulturális és oktatási fejlesztéseknek azokat a folyamatait, amelyek mind-mind előkészítik a modern polgári fejlődés egyik legáldásosabb tényezőjének, a sportnak a megjelenését előbb csak a kedvtelés, majd a versenysport szintjén.

1914 tavaszán Binder Lajos hentesmester vendéglőjében megalakul a Dorogi Atlétikai és Futball Club. Neve később Dorogi Atlétikai Clubra rövidül, majd rövid ideig Dorogi Tárna, azután Dorogi Bányász SE néven szerepel.
Az alapító tagok: Csermák Vencel, Pfluger Miksa, Jeszenszky Ferenc, Lébengút István, Fridman Hugó, Turczer János, Csenki Ferenc, Bálya László, Simon Ferenc, Czibor János, Papp István, Sáska András.
A lelkes fiatalok rendbe hozzák a mai Buzánszky Jenő Stadion helyén a rétet, szabályos pályát alakítanak ki, megvásárolják az első szereléseket. Az egyesület színei a kezdetektől zöld-fehér, majd 1951-től változik piros-feketére.

A ’20-as évek elején a labdarúgópálya egy minden igényt kielégítő atlétikai stadionná fejlődik, amely biztosítja az akkor alapított atlétikai szakosztály működését.  1923-ban megépül az 50 méteres versenyuszoda, beton teniszpálya és a régi tekepálya is. 1930. december 18-án megalakul a birkózó szakosztály, melynek első elnöke Fliegescher Lajos.  A rendkívül pezsgő sportéletnek köszönhetően több szakosztály is ez idő tájt alakult.
A második világháború árnyékában egyre csökkennek a versenyek, a sportolási lehetőségek. Az a rendkívül szakszerű és odaadó munka, amely a dorogi sportélet teljességének fejlesztéséért folyt, csak részben hozza meg hosszú távon is az eredményeket. 1948-ban az ökölvívó, 1949-ben az asztalitenisz szakosztállyal gazdagodik a klub.
A II. világháború után a dorogi turista élet óriási fejlődésnek indul. A környékbeli hegyek felfedezése mellett sokféle társadalmi munkában is részt vettek, többek között a világháború során szétlőtt Fekete-hegyi turistaházat építették újjá.
Az ’50-es évek eleje a szakosztályok újjáalakulásával, újjászervezésével telik, megjelennek új szakosztályok is a klubban. 1952-ben megalakul a kézilabda szakosztály, illetve elindul a röplabda szakosztály munkája is. Grécs Ferenc vezetésével 1952-ben egy újabb népszerű dorogi szakosztály indul, a teke.
A ’60-as évek a dorogi sporttörténet második csúcspontja. A természetjárók sorra hódítják meg a nagy csúcsokat az Alpoktól, Tátrán keresztül a Kárpátokig. 1962-ben tovább színesedik a paletta, megalakul a cselgáncs szakosztály Bajkó Ignác, Világi László, Szilas László és Szilas Ferenc alapító tagokkal.

A ’70-es évekre jellemző a nagy lakótelepek építése, amely még kifejezi a bánya, a kapcsolódó helyi üzemek munkaerő-szükségletét. Még tart a lendület a sportban is: megkapaszkodási kísérletek és újraindulások egyaránt jellemzik a szakosztályok munkáját. Dorog Nagyközség 1981-ben kettős ünnepet ül: fennállásának 800. és a szénbányászat megkezdésének 200. évfordulójára emlékezik. Erre az évtizedre beérik a kitűnő edzői munka, és az ország egyik legjobb nevelőegyesületévé válik a Dorogi Bányász a birkózás területén. 1982-ben Bíró László és Csuha András veszi át a teke szakosztály vezetését. Modernizálják a pályát és ezzel megteremtik az újabb előrelépés feltételeit. 1983-ban elindul a női tekesport is. A női kézilabda csapat Búzás József irányítása alatt visszakerül az NB II-be.
1985-ben elkészül a Városi Sportcsarnok a stadion szomszédságában.
A ’90-es években bekövetkező gazdasági és politikai változások teljesen új helyzetet teremtenek: a korábbi támogatók eltűnnek, az új támogatási rendszerek még nem léteznek, mégsem omlik össze a dorogi sport. Ennek oka a helyi társadalom összefogása: jelentős áldozatokat hoz az önkormányzat összefogva a támogató civil szervezetekkel. A 90-es és a 2000-es évek birkózó generációjának két kiemelkedő alakja Bacsa Péter, Aubéli Ottó akik több olimpián, illetve Kismóni János aki több világversenyen eredményesen képviselte Magyarországot.

A 2000-es években tudatos lépések történnek elsősorban az önkormányzat részéről a versenysport bázisainak megerősítésére, a szabadidő sport lehetőségeinek szélesítésére. 2001-ben az önkormányzat és a Pilisi Parkerdő szerződést kötött a fekete-hegyi turistaház, a Sasfészek újbóli működtetésére. A dorogi turisták menedékháza 2014 márciusára újult meg.  2009 márciusában megalakul a Új-Hullám Úszó Egyesület, amely felvállalta a dorogi és környékbeli gyermekek tehetségkutatását úszás és vízilabda sportágban.
A jelentős versenysport sikerek mellett tovább folytatódik az önkormányzat részéről az alapok megerősítése és a szervezeti kultúra fejlesztése. Programok indulnak valamennyi korosztály számára a mozgáskultúra, a versenysport, az egészségmegőrzés jegyében, valamint sor kerül a kisvárosi léptékben teljesen indokolt egységes sportirányítás létrehozására. 2012-ben megalakul Dorog Város Egyesített Sportintézménye, amely összefogja, szervezi, koordinálja a teljes dorogi sportéletet. A 2013-as év a Dorogi Nehézatlétikai Club életében kiemelkedő volt. Az utánpótlás korosztályos versenyzők remekeltek, több országos bajnoki címet is elnyertek, sőt Európa- és világbajnokságon is többször dobogóra állhattak. A felnőttek mezőnyében a csapat az NB I-es bajnokságban hatalmas meglepetésre a kiemelkedő 3. helyezést érte el legjobb vidéki klubként. 2014-ben a dorogi sport 100 éves évfordulója tiszteletére megújult a Buzánszky Jenő Stadion északi kapuzata. 

2022. januárjától az újjáalakult Dorogi Atlétikai Club 9 szakosztállyal és közel 500 sportolóval megkezdi munkáját, hogy a club múltjához hasonlóan a jövőben is komoly országos és nemzetközi eredményekkel örvendezhesse a dorogi sport szurkolóit.


Forrás: Dorogi Sportpillanatok 1914-2014  

(Felelős szerkesztő – Szekér Zoltán)